A harmadik napi trükköt az igazi nyári idő inspirálta. A meleg ugyan eléggé lenyomta a kutyákat, ráadásul délelőtt 1,5 órát voltunk a Dunánál, de azért egy-egy egyszerű feladatra sikerült rábírnom őket.

Nathannak korábban már mutattam a napágyat, szoktattam a billegéséhez, így annyira nem volt ismeretlen neki a dolog. Nagyjából ahogy meglátta, rögtön fel is szaladt rá, így igazából csak a fekvésen és a távolságon kellett dolgozni. Egyszer-kétszer próbálkozott az átbillentéssel, és akkor játszottam a gondolattal, hogy úgy kérem tőle a fekvést, hogy előtte hátrabillenti az ágyat, de aztán végül beértem a sima fekvéssel. Alapból az ülést ajánlotta fel, ilyenkor 1-2 alkalommal mondtam neki egy feksziket, és utána már meg is volt a feladat, csak a távolságon kellett dolgozni.

Bandi nem szeret instabil tárgyakra rálépni, így nála ugyan próbálkoztam a napágy formálásával, de miután láttam, hogy mennyire idegenkedik tőle, inkább más feladatot választottam. Vele fa kerültetést csináltam, ő ugyanis annyira megtanulta a fatörzsre való felugrálást, hogy ha nekiálltam egy fánál formálni, akkor állandóan azt ajánlotta fel, ha pedig erre nem kapott klikket, akkor iszonyat ugatásba kezdett, majd elment. Épp ezért hagytam is a formálást. Kiküldtem a fához, és mielőtt felugrott volna, továbbküldtem. Párszor persze próbálkozott felugrással, de elég hamar rájött, hogy nem az a feladat. Annyi segítséget még kapott, hogy a felugráshoz általában jobb kézzel mutatok a fára, most pedig a ballal indítottam - ebből következik, hogy balról is kerültettem. Erről sajnos videó nem készült, de ma valószínűleg némi nehezítéssel folytatni fogom ezt a trükköt, és arról már tervezek videót.