Alapvetően Bandita teljesen olyan kutya lett, mint amilyet szerettem volna. Jó képességű, jól motiválható, szeret dolgozni. Emberekkel barátságos, de nem spanol úton-útfélen mindenkivel. Bár más kutyáknak szereti mutogatni magát, simán el tudom vinni kutyatársaságba. És alapesetben nyugodt, tök jól elvan a lakásban, de ha munka van, fel tud pörögni.

Egy hiányossága van: az egyik golyója.

Eredetileg nem terveztem kiállítási karriert, csak amikor eldőlt, hogy honnan lesz a kutya, akkor kezdtem el játszani a gondolattal. Kiválasztottuk Bandit, és egyre jobban beleéltem magam. (Azzal tisztában voltam, hogy nem azt a típust képviseli, amit mostanában a kiállításokon preferálnak, de azért nem egy rossz kutya.) Az elhozatal előtt egy héttel még nem volt meg mindkét golyója, de mielőtt elhoztuk, még egyszer megnézte az orvos, és állította, ott van a másik is, jön lefelé. Utána még két doki látta, akik állították, hogy bár nincs lent, de kitapintották, és meglesz az.

De csak nem akart meglenni. Jött a hormonkúra, és eredmény semmi. Szép lassan feladtuk a reményt, és beletörődtünk, hogy féltökű kutyánk lesz. Így kimarad a kiállítási karrier, és tenyésztésbe sem vonható, mert a rejtettheréjűség öröklődik. Ráadásul a fent maradt golyót ki kell venni, mert elrákosodhat.

A dokinkkal megbeszéltük, hogy a műtétre majd csak 1,5 éves kora körül kerül (na ez szép lett) sor, mert akkor csinál egy csípőröntgent is, ha már egyszer altatásban van a kutya. Húztuk-halasztottuk a dolgot, míg végül tovább már nem lehetett, mert nem akartuk, hogy a műtét nagyon belenyúljon a nyárba. Néhány héttel ezelőtt, amikor egy megfázás miatt a dokinál jártunk, megbeszéltük, hogy a pünkösdi hosszú hétvége előtt megejtjük a műtétet.

A műtétre csütörtök délelőtt került sor, és a csípőszűrés mellé még hozzácsaptunk egy fogkő-eltávolítást és egy könnycsatorna átmosást is. Bandinak ugyanis kiskora óta ott a könnycsík a szeménél, de nem tudtuk, hogy pontosan mitől.

még előtte - itt jól látszik a könnycsík

Egyedül vittem a pupákot, és csak akkor esett le neki, hogy hol vagyunk, amikor kiszállítottam a kocsiból. Rögtön összehúzta magát, mert nagyon fél az orvosoktól. Bementünk, gyorsan átbeszéltük a részleteket, aztán megkapta a branült, a bódító injekciót, és fél percen belül már ott feküdt az asztalon. Itt adtam át a dokiknak, és elmentem a tenyésztőjéhez, amíg tartott a műtét.

Kicsivel több, mint 1,5 óra után hívtak, hogy végeztek, minden rendben ment, mehetek Bandiért. Pont akkor akarta félkómásan kiszedni a branüljét, amikor odaértem.

A műtét simán ment, a golyót megtalálták, kivették. A hasa most totál kopasz – legalább könnyebben tudja majd hűteni. :) A vágás picike, csak néhány centis. A csípője is rendben van (nem kértem hivatalos bírálatot, minek, ha úgysem lehet vele tenyészteni), könyök, váll szintén. A fogkövét szépen leszedték, viszont a szeme tartogatott némi meglepetést.

kopaszhasú

Kiderült, hogy nem véletlenül folyik a könnye, a könnycsatornák ugyanis nem fejlődtek ki megfelelően. Így nem csoda, hogy állandóan sír… Lehetne műteni, de a dolog igazából csak esztétikailag zavaró, amúgy meg nem okoz problémát. Ezért aztán nem érdemes vele foglalkozni, mert túl macerás lenne a műtét.

A hazaút szerencsére problémamentes volt, bár felkészültem, hogy esetleg rosszul lesz vagy bepisil, de semmi ilyesmi nem történt. A gallért rátettük, hogy véletlenül se piszkálja a sebét, de egész úton csak feküdt, még csak fel se nézett az ülésről. Itthon felhoztuk a lakásba, és szinte az egész délutánt pihenéssel töltötte. Szerencsére itthon sem piszkított be, viszont mikor levittük, akkor rengeteget pisilt.

így utazott hazafelé

Késő estére már teljesen jól lett. Mikor hazaértem a kutyasuliból, már jött elém, és hozta a labdáját. Egy dologgal tudott nehezen megbarátkozni, ez pedig a gallér. Napközben nem volt rajta, mert végig volt mellette valaki, de éjszakára feltettem, hogy ne piszkálja a sebét. Ebből az lett, hogy alig aludtunk… Először teljesen lefagyott tőle, csak állt, mereven feltartott fejjel. Nagy nehezen lefektettük, akkor úgy tűnt, hogy rendben lesz. De kb 15 percig bírta, utána ideállt elém, nézett, és folyamatosan lihegett. Ezen jól beparáztam, hogy szétstresszeli magát, és még csak inni sem hajlandó, és egy idő után levettem róla a gallért. De utána elbizonytalanodtam, hogy mégse kéne így hagynom éjjelre (addigra már elmúlt éjfél, és hulla voltam), és visszaraktam rá.

csak állt előttem, és bámult

Nagyon utált érte. Ráadásul nem tudott vele bejönni a hálóba, hogy az ágy mellett aludjon, és csak ott kopogott az ágy végében a gallérral. Úgyhogy a vége az lett, hogy kijöttem hozzá a nappaliba, és itt aludtam a kanapén, ő meg az ágyában. (Túl sokat mondjuk nem aludtam, mert a nyúl minden rezdülésemre hangos ketrecrázással válaszolt…)

Most már egész jól van. Reggel már kénytelen volt lépcsőzni, mert én nem tudom lecipelni a 32 kilóját, de látszólag nem okozott különösebb problémát. A séta a szokásos tempónál lényegesen lassabban zajlott, nem is mentünk akkorát. De azért a feszülő has ellenére is baromi fontos volt, hogy jelölésnél magasra emelje a lábát… :)