Aki kutyásként babát vár, valószínűleg rengeteget gondol arra, hogy vajon mit fog szólni a kutya a babához, hogy bírja majd a gyereksírást, és mennyire lesz féltékeny. Nálunk is elég sokszor előkerült ez az elmúlt hónapokban, és csak találgatni tudtunk, hogy mi lesz a reakció.

A szülés előtt két nappal

Első körben már az izgalmas volt, hogy vajon hogyan reagálják le a kutyák azt, amikor elindulunk a kórházba. Éjszaka indult meg a szülés, és szegények nem nagyon értették, hogy mi ez a sürgés-forgás. Miután azt hittük, hogy még van időnk, a kutyák csomagja sehogy sem állt, így hirtelen még nekik is össze kellett pakolni. A barátainkat riadóztattuk, hogy majd jöjjenek a kutyákért, mi pedig elindultunk be. Reggel át is költöztek Bandi tenyésztőjéhez, és másnap délutánig ott panzióztak. Szerencsére nagyon jól érezték magukat, valószínűleg ebben nagy szerepe volt annak, hogy Bandi a mai napig rajong a tenyésztőjéért.

Négy nap után engedtek minket haza a kórházból, és nagyon izgultunk, hogy mit fognak szólni az ebek. Először csak velem voltak elfoglalva, főleg Bandi részéről volt nagy az öröm. Amikor Dorkát kivettük a kocsiból, akkor először szerintem le sem esett nekik, hogy valaki más is van itt, de aztán Bandi elég gyorsan kapcsolt, és csak még izgatottabb lett.

Nathant különösebben nem hatotta meg a baba érkezése, hívásra odajött, megszaglászta, majd elment. Bandi ezzel szemben nem bírt leakadni róla, és első nap többször is bement csak úgy a hálóba (ahova a mózest leraktuk), hogy megnézze a babát. Amikor kézbe vettük Dorkát, akkor azonnal ott termett, de csak lopva mert ránézni - ahogy észrevette, hogy figyeljük, rögtön elkapta a tekintetét. Néhány nap után az újdonság varázsa csökkent, de reggelente még most is az egyik első dolga, hogy beszalad a mózeshez. Ha azért hívjuk magunkhoz, hogy megmutassuk neki Dorkát, akkor mindig nagyon óvatosan közelít, picit odaszagol, és látszik, ahogy egyre izgatottabb lesz - vigyázni is kell vele, hogy nehogy ilyenkor elkezdjen ugatni. Ha Dorka az ágyon fekszik, akkor rendszeresen megjelenik, leteszi a fejét az ágyra, és úgy figyeli, hogy mit csinál. Ha pedig fürdetés van, akkor gyakran mindkét kutya ott fekszik a gyerekszoba ajtajában (nekik oda belépni tilos), és onnan figyelik, hogy mi történik.

Dorka részéről még érthetően nincs meg az érdeklődés, kíváncsi vagyok, mikor veszi őket észre először. Alig várom már, hogy megerősödjön, és kicsit közelebbi kontaktusba kerülhessen a kutyákkal. Bandi már most viszi neki a labdát, de arra még várnia kell, hogy Dorka el is dobja neki. :)))

A gyereksírást egyébként a kutyák meglepően jól bírják. Arra számítottam, hogy majd a lakás legtávolabbi pontjába fognak menekülni, de látszólag meg se hatja őket, ha Dorka éjjel nyűglődik. Bandi eleinte izgatott lett tőle, de most már nem zavarja.

Több mint testőr

Ami most komolyabb menedzselést igényel, az a kutyák napi szintű lefárasztása. Szerencsére eddig volt segítségem, így könnyen megoldható volt napközben egy kis labdázás és klikkerezés, plusz Viktor is igyekezett minél gyakrabban kimozdulni velük, főleg Nathannal. Alapvetően egyébként jól bírják, bár gyakran vágnak csalódott fejet, amikor kimarad a séta. Bandira a néma tűrés a jellemző, míg Nathan a kertben keres magának elfoglaltságot, például hatalmas gödröket ás, vagy épp ellop és szétrág valamit. Ettől a héttől napközben már magamra maradok, így egy kicsit érdekesebb lesz a dolog. Most viszont már van egy szuper hordozónk, és Dorka is lassan egy hónapos lesz, így már én is bátrabban el tudok indulni vele és a kutyákkal. 

Dorka debütálása a kutyasulin